Baranyai képzőművészek

Ráczné Kalányos Gyöngyi

1965. szeptember 27.-én születtem Komlón. Már óvodás koromban az volt számomra a legnagyobb öröm, ha rajzolhattam. Kilenc éves voltam, amikor a komlói Fürst Sándor iskolában megismerkedtem Pongrácz Éva rajztanárral.
Ettől fogva éjjel-nappal rajzoltam, reggel mentem iskolába, s csak este értem haza. De jó volt akkor! Élénk színeket használtam, virító kéket, világos rózsaszínt, narancssárgát. Madarakat, szárnyas embereket festettem, a nyarat, a telet, a cigánytelepet és a cigány gyerekeket. Nyolcéves koromtól négy testvéremre főztem, mostam, takarítottam, szüleim elvárták tőlem, hogy úgy dolgozzam, mint egy felnőtt. Az iskolában nem ment a tanulás, a festés azonban egyre több örömet adott, minél többet csináltam. Festés közben úgy éreztem mindig, mintha az égben repülnék. Szabadnak éreztem magam. Azért is festettem mindig szárnyas embereket, amiért a társaim meg tanáraim csúfoltak.
Életem boldog szakasza az volt, amikor a rajztanárnőm kérésére hetedikes koromban elkészült egy rajzfilm a pécsi Pannónia Filmstúdióban "A hét ikerszarvas kígyó" címmel. Ezt a filmet a Cannes-i Filmfesztiválon megvásárolták.
Életemnek ez a boldog szakasza akkor ért véget, amikor elköltöztünk Véméndre. Idegen emberek közé kerültem, részeges emberek közé. Szüleim nem törődtek velem, apám legtöbbször börtönben volt. A festést sem tudtam úgy folytatni, mert nem voltam senkinek fontos, nem kellettek a festményeim. Titokban azért saját örömömre, bánatomra rajzolgattam. A nyolc általános elvégzése után Pécsett dolgoztam a vágóhídon. Itt ismerkedtem meg azzal az emberrel, aki a férjem lett.
A gyerekek születése előhozta bennem azt a vágyat, hogy nagyon nagy képeket fessek. Akkor Pogányban laktunk, és a meszelt falra a lakásunkban egy valódi ember méreténél nagyobb anyát festettem, ahogy a gyermekét altatja. Ez az asszony egy fatuskón ült, piros volt a ruhája, rózsaszín az inge és kék selyemkendő volt a fején, ami olyan hosszú volt, hogy eltakarta a gyerek testét. Közben a férjemmel együtt nehéz munkákat végeztem, amikor olyan deres idő volt, hogy majd megfagyott a kezünk, répát kellett szedni, ember nagyságú fatuskókat kellett repesztgetni. Két gyerekkel voltunk, de a szüleink nem fogadtak be, el kellett költöznünk Pécsre. Dohos nedves lakásban laktunk. Sokat voltak betegek a gyerekek, sokat szomorkodtam, olyan kicsi hely volt, hogy még egy rajzlap sem fért volna el sehol. Később jobb lakást kaptunk, és megszületett harmadik gyermekem.
A sorsom ekkor fordult meg, mert találkoztam újból a régi rajztanárnőmmel, aki ahogy kiderült, már régóta keresett engem. Ettől a naptól fogva annyit festek, hogy még magam sem hiszem el. Légszívesebben telefesteném az egész világot érzéseimmel és gondolataimmal. Az a vágyam, hogy a festményeim nagyon sok embernek szerezzenek örömet.
Ma már gyermekeknek szakkört vezetek, az öt saját gyermekem mellett. Pécsett egy külvárosi intézményben, a Csokonai Vizét Mihály Iskolában és Szakiskolában pedagógus asszisztensként dolgozom.
Jelenleg is nagyon rossz körülmények között élünk öt gyermekemmel és férjemmel, aki szívbeteg.
Ennek ellenére még most is rengeteget festek saját és remélhetőleg mások kedvére, nagy-nagy örömmel.
Kiállításaim:
1976. Úttörők tizenkét pontja, Nemzetközi Gyermekrajzpályázat, fődíj; 1977. Meghívás az artyeki Nemzetközi Gyermekfesztiválra; 1977. Nemzetközi Gyermekrajzpályázat Arany Diploma, Zánka; 1978. Zánka, Arany Diploma "Béke" c. festményt kinyomtatják képeslapon és plakáton; 1979. " A hét iker szarvaskígyó" c. animációs rajzfilm írása és festése, Pannónia Filmstúdió; 1986. Jubileumi kiállítás, Szépművészeti Múzeum; 1986. " Negyvenkedő" c. kötet Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó; 1988. Önálló kiállítás, Apáczai Nevelési Központ, Pécs;
1989. Autodidakta Cigány Képzőművészek II. országos Kiállítása, Budapest; 1990. Magyar Naiv Művészek Múzeuma, Kecskemét; 1991. Magyar Naiv Művészek Múzeuma, Kecskemét;
1991. Szolnoki kiállítás; 1991. Országos Cigány Művészeti Találkozó, kiállítás, Tatabánya;
1992. Cigány Képzőművészek kiállítása, Budapest; 1992. Kiállítás, Budapest; 1993. Más-kép(p)en AMARE SHUKARIMATA szépségeinek kiállítása, Budapest; 1993. Képek a Magyarországi cigányság 20.sz. történetéből, Budapest; 1993. Kiállítás, Budapest;
1994. Cigány Kisebbségi Nap, kiállítás, Mohács; 1994. "Életem" c. kamara kiállítás, Pécs; 1994. Cigányképzőművészét Magyarországon, kiállítás, 1995. "Roma nap 1995" kiállítás, Pécs; 1995. Kiállítás, Decs; 1995. "Rom Som" Cigány Világfesztivál, kiállítás, Budapest;
1996. Tállya kiállítás; 1998. Cigány Képzőművészek Baranyában, kiállítás, Pécs; 1998. Néprajzi Múzeum kiállítás; 1998. Külföldi kiállítás; 1998. Grant Hotel kiállítás; 1999. Tállya kiállítás 1999. Rákospalota kiállítás 1999. Antik kávézó Budapest kiállítás 1999. Vasvár kiállítás 1999. Marcali kiállítás 1999. Szekszárd kiállítás 1999. Cigány képzőművészek Baranyában kiállítás, Pécs 2000.-ben Kossuth Klub Budapest kiállítás 2000.-ben Pécsi Gandhi Gimnázium kiállítás 2000.-ben Cseh országi kiállítás

Gyöngyi Kalányos Rácz

I was born in Komló on September 27, 1965. We lived at the Kossuth mine shaft in the roma community.
I came in contact with painting back in Kindergarten when my aunt, Teréz Orsós, took me to a school where they just having drawing class. I got a sheet of paper, paint and a brush and began to paint. I was nine, in fourth grade, when I met Éva Pongrácz, an art teacher at Sándor Fürst Elementary School in Komló.
From that day on I painted day and night. In the morning I went to the school and went home only in the evening. Most of the time I only ate once a day.
When I began to paint I used bright colours. Brilliant blues, light pinks and oranges. I painted birds, people with wings, summer and winter, the roma community, roma children and stories from my father. Since I was eight I had to tend to my four, sisters and brothers, do the cooking and clean the house. My parents expected me to take care of my brothers and sisters like an adult. I was not good at school, since I had no one to help me. But painting caused me more and more happiness. I felt free then, for that reason I painted people with wings and double-headed women. I was not as good at school as I should have been, and my teachers made fun of me.
A happy period in my life was seventh grade my drawing teacher asked me to make an animated movie titled The Seven Twin Horned Snakes, for Pannónia film Studios in Pécs, The film was purchased at the Cannes Film Festival. That is when I experienced my first big disappointment. During the making of the movie director Ágnes Pásztor had asked me what I was going to do with all the money I earned from the film.
As a child I would have been very happy about the money, since I was carrying my school books is a bag and I did not have many clothes there were five of us children and we were very poor. We lived in a house where we had to put a beam to prop up the wall of the room, the only one aside from the kitchen, to prevent it from caving in.
Instead of all the money I got other things, new underwear and a used record of roma music. When my mother took me to see my film I had to play for the ticket. This disappointment led me to stop painting for eight years, only now and then I would paint just for myself. We moved to Véménd, I came to live among strangers, no one thought me important, I did not know my classmates who were always picking on me. I had a difficult time finishing school. My first job was at the dairy in Szekszárd. I got up at four in the morning and got home at eight in the evening. The trip took longer than work, my job was so far from home, Later I worked at the Agricultural Coop in Véménd and then at the slaughterhouse in Pécs. Here I met the man who later became my husband. Before my children were born he brought out my desire to paint big pictures. We were living in Pogány at the time, and on the whitewashed wall in our apartment I painted a larger-than-life mother putting her children to sleep. The woman was sitting in a tree trunk wearing a red dress and pink shirt, on her head she had a blue silk scarf which was so long that it covered the baby's body. Meanwhile we were doing hard physical work with my husband to make a living. When the weather was so frosty that our hands froze we had to pick carrots and cut wood the size of a man. We got home hungry and tired. With our two children we were forced to move out or our own house. My parents did not take us in so we broke into a vacant apartment in Pécs to have a roof over our heads. The government wanted to put our kids into an institution. I went from one office to the next to prevent them from taking them away. Our apartment was mouldy and they were sick a lot. I was sad a lot of the time, and there was so little room at home that I could not even put a drawing sheet anywhere. Later we were able to get a better apartment. That us when my fortunes turned and my third baby was born. At that time I met my old teacher again. It turned out that she had been looking for me some time. She wanted me to go to the children's workshop she was heading and to start painting again.
At that time I met art historian István Kerékgyártó and Ágnes Daróczi and they helped me make progress. From that day in I have been painting so much I can hardly believe how much work I am capable of.
My wish is that my painting will cause a lot of people pleasure, and that I will never again be disappointed in people as I was before.
Today I am heading a workshop for children, including my own five kids. I work as an assistant teacher in Pécs, at a combined suburban institution, Mihály Csokonai Vitéz Elementary and Vocational School. To get my vocational certificate I have to finish secondary school. I hope to be able to go through with this great plan. At my job they are very supportive and help me as much as they can to achieve my goal. Presently we are still very bad off financially with my five children and my husband, who has a bad heart. Still, I am always painting a lot for my own great pleasure and I hope that ok others, too.
Work and exhibitions: 1976 Scouts' Twelve Points, International Children's Drawing Competition, Main Prize ; 1977 Invitation to thee International Children's Festival in Artyek; Zánka, International Children's Competition, Gold Certificate; 1978 Zánka, Gold Certificate; the painting "Peace" is printed as picture card and poster; 1979 Writing and painting the animated movie "The Seven Twin Horned Snakes", Pannónia Film Studios; 1996 Jubilee Exhibition, Museum of Fine arts; "Negyvenkedő (Fortying)" (book) Youth Newpaper and Book Publishers; 1994 Katalin Kovalcsik-Anna Orsós, Fata leu paru da Az aranyhajú lány (The Girl With the Golden Hair). Bea roma folk tale collection color illustrations, publ. by Ghandi Secondary School, Pécs; 1988 Pécs, individual show ay Apáczai Education Center; 1989 Budapest, Second National Exhibition of Self-Taught Roma Artists, Ethnography Museum; 1990 Pécs, Baranya Country Culture Center, Garrison Club; Aladár Rácz Community House; 1991 Marcali, City culture Center, Szekszárd, City Culture Center, Marócs, Elementary School; Weiz (Austria); Weber Haus; Graz (Austria), Kulturzentrum Minoriten; Szolnok, Garrison Club; Pécs, Cathedral; Aladár Rácz Community House, Baranya Country Culture Center; 1992 Pécs, Lenau House; Perem Gallery; Judenburg (Austria), Group 73 Headquarters; Graz (Austria), Office of Grüne Academy; Graz (Austria), Alpen-Adria Alternative Office; 1993 Diferent- Same, Budapest, Pataki Gallery; Esztergom, City Culture Center; Siklós Mihály Táncsics High school Gallery; Mánfa, Village Club; Lothárd, Culture House; Lukafa, Roman Catholic Church; 1994 Mohács, Trade Union House Komló, City History Museum; Kaposvár, Culture House; Baja Second Festival of European Minorities; 1955 Decs Village House; Budapest, Ethnography Museum, International Exhibition of Roma Artists; Sikósnagyfalu, culture House; 1990-1999 Tokaj, Tállya, participation at the Central European Artist Colony and Free School (closing exhibition).